Kezdőoldal

A második napon is nagy csatáknak és izgalmas partiknak lehettünk tanúi. Izgalmas „testvérharc” volt az olasz–monacói, különös tekintettel a pár év múlva esedékes nemzetváltásra. Aki esetleg nem tudná, azért indult némileg tartalékos összeállításban az olasz válogatott (Garozzo népszerű, de talán egy 90 évesnél találhattak volna fittebbet), mert Lauria–Versace technikai okokból nem vállalta a válogatottságot, kihagynak két évet, hogy 2019-ben már Monaco színeiben indulhassanak (Lavazza játékosai pedig évek óta bojkottálnak, amióta a szponzor asszony összeveszett a szövetséggel). Ezúttal azonban a haloványabbnak tűnő olaszok diadalmaskodtak 20 IMP-vel, és jelen állás szerint mindkét csapat a legjobb nyolc határához közel áll.

A korábbi évekhez hasonlóan a világbajnokságra (amely tulajdonképpen három: nyílt, női és szenior verseny – azonban van egy negyedik, picit más is, erről mindjárt) csak kvalifikációval juthatnak csapatok. Magyar csapat még sosem játszhatott itt, bár párszor már közel voltunk a nyílt csapattal, legutóbb a tavalyi, budapesti Eb-n kellett volna az első hét csapat közé kerülni hozzá, az utolsó napon csúsztunk le a kvalifikációról. Európa hat helyet kap általában, idén ez azért hét, mert a versenyt Lyonban, Franciaországban rendezik, a rendező pedig mindig automatikusan helyet kap az indulók közt, de például a címvédő nem, így Lengyelország nem védheti meg Lyonban 2015-ben szerzett címét – két évente rendezik meg a vb-t.

A csapat egészére elmondható, hogy fáradtan kezdte ezt a napot. Az U21-nek és az U26-nak a tisztes helytállás volt a célja, a lányok még a dobogós helyért küzdöttek. A kicsiknek ezen a napon sikerült az íreket és a finneket is megverniük, így hátulról a harmadik helyen végeztek. Ennek az eredménynek kifejezetten örültünk, hiszen a kezdésnél úgy tűnt, stabil sereghajtók leszünk.

Kedden délután háromkor temetik Ormayné Kovács Évát a solymári temetőben. Június 28-án hunyt el, rettenetes betegségével vívott hosszú-hosszú és többször igazi eredménnyel kecsegtető küzdelem után. Ötvennégy éves volt.

Ím, eljött az utolsó előtti nap. Az U26-osoknak pénteken három mérkőzésen kellett szerepelniük, mivel a negyedikben kimaradók voltak. Sajnos mind a belgák, mind a csehek nehéz falatnak bizonyultak, ahogy Portugália ellen sem sikerült győzni, de legalább a csapat egy része haza tudott menni a szállásra pihenés céljából, aki pedig nem, az többnyire biliárdozással kapcsolódott ki.

Valamennyire talán már mindenki fárad, ez érezhető egy kicsit a levegőben (többség a mobilját bújja vagy olvas, amikor épp kimaradó), de a hangulat továbbra is töretlenül jó. Megvannak a szokásos csipkelődések, ezek tartják egyben a csapatot, még a mostani némileg hűvös idő sem rontja kedvünket.

Csütörtök reggel korábban kellett indulnunk a szállásunkról, mert csapatfotózásra mentünk. Idén nem csak fotó készült, hanem egy rövid videó is.

A kedd reggelt közös táncolással kezdtük a versenyhelyszínen, a többi ország képviselőinek nagy örömére. A lányoknak ez akkora lökést adott, hogy a négyből három mérkőzést megnyertek, igaz, ehhez az is kellett, hogy az U21 kabalafigurája (képünkön) a versenyteremben Brigit boldogítsa, közvetlenül a játék megkezdése előtt. A lányok többek között begyűjtötték az éllovas holland válogatott skalpját is.

Az első versenynap nem sikerült túl jól, de a csapatok nagyon motiváltan várták a hétfőt. Mindenki meg akarta mutatni, hogy tud ő jól is játszani.

Nekikezdtek a csapatok a küzdelmeknek, sajnos az első meccs egyik válogatottunknak sem sikerült jól, de a második fordulóban már megszületett az első győzelem, a U26 legyőzte Spanyolországot (erről később még egy partit is olvashattok). A nap utolsó fordulója sikeresnek volt mondható, hiszen a lányok a cseheknél, az U26-osok pedig az oroszoknál bizonyultak jobbnak. A legifjabbak még nem érezték meg a győzelem ízét, de lelkesen várják a hétfőt.